szubtropusi eghajlat, negy liter viz minden egyes nap. az olasz pizza kihagyhatatlan, vecchional varakozunk es asitozunk ket nap. meduzakkal uszom nap, mint nap, a kek lagunat kalozhajok tamadjak unottan. a horgasz kifog masnap es a halakkal kacagok egesz nap. a foldkozi-tenger sosan erotikus hullamokkal simogat. elvezem az augusztusi napokat.
olvad a számban a karamella, élvezem az előkelő ízeket és közben elszégyellem magam, csalással vádolom magam. a józan eszem elhagyott, a dior elkábított, csak fekete-fehérben utazom. előhívom magam, kislányosan ábrándozom, a svájci csokit naprol-napra jobban kívánom.
ajtonyilas, deszka, homlokzat, falfelulet es majd tolmacsolom a mondanivalot vagy inkabb leforditom a latvany nyelvere. csupasz is lehet vagy akar diszitett, ahogy nektek tetszik. a festek lepereg az ablakparkanyrol, elhuzom a fuggonyt, hogy ne latszodjon. a sotetben pihenek es uj otleteket meritek.
en vagyok a szobanoveny. mindenfele furcsa kerdeseket tesznek fel nekem. peldaul, miert ragaszkodom hozza vagy miert ebben a cserepben akarok megnoni de semmire nem tudok valaszt adni, ezert hazi feladatot kapok. le kell rajzolnom, milyen szineket latok, mikozben csukott szemmel egy rudon allok. tovabba kethetente tapoldatot kapok, bizva abban, hogy majd egyszer argentin tangot is tancolhatok, esetleg szambazhatok. udvozlom, a pafrany vagyok.
limonades sutemenyem olvad a szamban, bizsereg a nyelvem ebben a feltel nelkuli szerepben. elkezdem a forgatast, a ligetben ket szereplo a villamosra var. moziba mennek franciara, ahol az exbaratok sorban allnak es az amerikai vilagban kifigurazzak a franciakat.
a konyhában meg borsmenta és rozmaring, néha pislognak a beszűrődő fény miatt. remélem jól érzik magukat. hatalmas járólapokon mezítláb szaladozom, csak a belső izgalom fokozatos, a mámor a lábaim között ritmusos és stílusos, a fekete bugyim elhagyott. a hallban a tükör előtt izomzatom vizsgálgatom, a lázat a fogasra akasztom, a hálószobát majdnem megszokom, a zajt kirakom és ellazulok.
nyugodt vagyok, teljesen nyugodt vagyok, nem gondolok semmire, testem
elnehezedik és csak a légzésem figyelem. nyugodt vagyok, teljesen
nyugodt vagyok, nem gondolok semmire. kellemes melegséget érzek
testemben, elnehezednek lábaim, elnehezednek karjaim. nyugodt vagyok,
légzésem egyenletes...ekkor a muzsika hangját szeretem beszivni, inni minden dallamát. nyugodt vagyok.
az ido lassan elfogy, az elet valtozik, a margareta kinyilik. hemperegni a boldogsagban vagy megsulni a tetoteri szobaban, meztelenul ebredni egy hatalmas agyban es reggelit kapni vagy harmat. kortyolgatni a kakaot, szetszorni a csatornakat es csak egyre figyelni, csak a jegkertben a focit lassam.
a sztriptíztáncnak vége, a sztriptíztáncos belefullad a történet közepébe. keresheti a szétszórt gumicukrokat, kitépheti a magnószalagokat és ordíthat hosszú ó hangokat. ennek a fejezetnek címe se lehet, majd akkor,ha a gyertyaszál elég teljesen, megmondom a véleményemet.
terhemre van a szabályos beszéd. hétvégére felrúgom a magamnak alkotott törvényeket. majdnem mindent lehet, tánc közben fuldoklom, ha szerbekre vagy a szájharmónika-futamokra gondolok. rézkádban folytatom, a szappannal vonaglom, a meztelen kart elkapom, a habokban forgolódom, egy vagy maximum két napot.
kint megfagyott a márciusi reggel, a pislákoló nappal szemezgettem. gondolataim merőlegesen, jócskán a tengerszint felett, eldöntöttem nem repülök.majd kapálódzom a kertben a banánfaliget mellett és várom, hogy goofy megérkezzen. port törlök, redőnyt mosok, a lábtörlőt lecserélem, a fiókban rendszerezem az evőeszközöket, kiválogatom az értékes filmtekercseket, a többivel elszórakozom és betekergetem a világító neoncsöveket, ha elfáradtam lekapcsolom az összeset és alszom egyet, aztán a következő nap ismét alszom egyet és óvatosan, kacagva beletanulok az új szerepembe.
gyümölcshéjak szétszóródva, mandaringerezdek megfonnyadva hevernek a díszes étkészleten. az ágynemű jéghideg, a nedvesség átjárta egész testemet, várom, hogy a jóleső melegség megrázzon egy pár másodpercre. utána órákig a pamutszatén forróságában terpeszkedem. csodálatos fenekek.
csukamájolajtól csöpög a hajam, kibontom a kóckazalt, szétszóróm az aranykanalakat. boldogság van, határtalan. elkészült a forgatókönyv, az első részben mámorban úszkál az izgalom. lakás a budai hegyoldalon, panoráma felsőfokon, áprilistól megváltozik a hétköznapi unalom. lesz majd főzés alapfokon, kinek magyar óra, kinek tánc , többszörös vígadalaom.
a mihaszna lány folyamatosan képzeleg, mestersége ködös, ördögűzés alapfokon. belépője zavaros, a földön hempereg, végtagjai zsibbadnak, arca foltokban, gyűlölködve, segítségért üvölt. pszichoszomatikus tünetek, begörcsölt izomszemetek, leblokkolt agysejtek. sajnálom az ilyen embereket de az ördöggel játszani nem lehet.
chicago vagy boston, esetleg budapest. mániákus kosztümbolondok, majszoló gyerekek között, forgok a tornyos épületek között.elszédültem a lehetőségek fölött. döntöttünk, az üveghegy tetején vagy az alagút végén, a lényeg, hogy kettesben tervezhetek.
olyan mézédes és nyalnivaló. szaladnak a pöttyök a ruhámon, hallom, hogy pattognak a konyhakövön és a villák táncra perdülnek. legyen ma este meleg, mambózzunk a tűz fölött.
alkalomadtán elűzöm a betolakodókat. megjátszom a hangzavart és elunom a ki nem mondott szavakat. próbálgatom a jelmezem, kiválasztom a legviccesebbet, amit ma este a partin viselhetek. az ablak alatt a varázsszőnyegen hempergem, hogy a boldogságom a négyzetre emeljem. szívószálon keresztül a tettesek nyomába eredem és paparazzoként figyelem az eseményeket. boldogszülinapot az ünnepeltnek.
