a szerda a masik kedvenc napom

nem kell mindig kacagnom, lehetek komoly is. meglátjuk, hogy mit szólsz. köszönöm a  jó pontokat, majd visszaadom máshogyan. szerinted ez így mókás? vizibiciklizni a föld alatt és metrózni a balatonban ugyanaz?

az unalommal barátkoztam ma. inkább kimentem volna a mezőre süppedni a sárba , nyakig húzni a szoknyámat , érezni a hideg vizet a fenekemen vagy csokoládészínűre sároztam volna a lábam. nyögvenyelés és ismétlődés, a mai nap, lehetne akár a tegnap.

napsütés és kavalkád, eldőlt a kártyavár. a tét lehet a piros ász vagy a rövid szoknyám, ahol a combom kikandikál. a sarokban pókháló és azzal is álmodom. körbesző az izgalom, belefulladok és elalszom. rángatnak az idegen gondolatok, levetkőzöm, hogy jobban lásd a kulcscsontom. vízszintesen gurulok, a lapokat kiosztom és rád várok, ma különösen türelmetlen és nélküled unalmas vagyok.

a bazsalikomos paradicsomleves. fuszerezhetek maskeppen is, alhatok keresztben is, sot lehetek kedvesebb is. az ordog lepten nyomon, a konyhakovon is es az agy alatt is.

jatszunk bujocskat. en felmaszom a szekreny tetejere, te kitalalod hanyat szamolok es en cserebe kijavitom a nyelvtoresed. veszelyes ez a jatek, mert akar le is eshetek.

veszedelmes játékot játszok de éget az izgalom, izzik a levegő és forr a kedvem, miközben mászik az akcentusod a lábfejemen.  kitolom a fenekem és könyöklöm a térdemen. a leghosszabb válasz a legjobbkor és mind a ketten benne. a viccmesteren mindig nevetek, néha félig, néha egész másért, a titokzatosság a játékszere.