ennek a városnak illata, íze van, ezer arca, hogy néha saját maguk is belegabalyodnak, hogy aztán a menekülési útvonalon elbiciklizzenek vagy elbújjanak a marijuanás kávézókban.
kinyomtatott lapokról tanulmányozom a dam tér nevezetességeit, megtudom, hogy a kanálisok csak riktán tükrözik a valóságot, a piros lámpás negyedben a kreativitás elveszett, a  macskák szelídek, a hollandok kedvesek. a marhafaggyúban kisütött majonézes sültkrumplit ma különösen szeretem.
másnap anna frankkal álmodom és a szélmalomba kapaszkodom és flamandul számolok, háromra vincentnél vagyok. a képeket most még jobban kedvelem, a pontok, vesszők, pálcikás ecsetkezeléseit pontosan ismerem, van gogh világát újra átélem.hol tombolnak a színek, hol meghalnak , a holtfáradt érzések elmúlnak, a bolondság ezzel együtt örökre megmarad. vincent nekem mindig is a kedvencem marad.  a hirtelen jött melegáramlat a sajtokat megolvasztja, a füstös levegőben a belga és francia ízek elkeverednek, az indonézek hiába kacsintgatnak, én így is ellenkezem.

stop thinking

a realizmus most forro es lavakent uldoz, a vagyakozas tiltott, a szereplok masak, a tortenetnek nincs kezdete es nincs vege. a jeg mar reg elolvadt, a nappalok mar elfogytak. a kes tul eles, a mandarin tul edes. a narancsmenta is cukorba fullad az ablakban es rafolyik a nyakamra. ragadok mindenhol es azt akarom, hogy az ordog lemossa vagy pont forditva, az ordog mosodjon el, torjon ossze. ha kapaszkodom, engedjen el, ha rangatozom fogjon le, ha kapalozom, fusson el vagy csak egyszeruen utaljon.

a legszebb napok, amikor egyutt ebedelunk es egyutt vacsorazunk a korianderben, mert az a kedvencem. a legszebb salam a meregdraga alpaka. a kedvenc utcam carnaby. forog a vilag velem, szedulok. a mayfairen nevetve bicikliversenyt is elvezem, ilyenkor a legelegansabb emberek elkerekedett szemmel figyelnek. sietnunk kell,mert annaek mar kozel lehetnek.

a farkon csípett lány

pontosan minden ugy tortent, a levego szikrat szort a ket ules kozott es a lemezen az egyik kedvencem. ez bolondsag vagy csak az izgalom hajszol a hamisitott kepzeletembe.azon mulik minden, hogy jobbra megyunk, vagy balra. egy kicsit feszulten simitok a fodraimon a hatalmas mercedesben, az ablaktorlo segithetne, hogy a gondolatok elazzanak es eltunjenek orokre.

én mindig ugyanarról beszélek, ugyanazt mondom mindenkinek, ellenben veled. majd lehet eladnak valami töröknek, aztán nem leszek, ha ezt akarod, akkor tedd meg. nem ezt akarod? akkor mondd meg vagy legyen örökre titok.

megnyújtom a vádlim az asztal alatt, mert a sok üléstől elzsibbadt. aláírtuk a papírokat, most már sodródok,gyömbért osztogatok, étcsokis mogyorót majszolok. a balettóra is elmaradt. a tánc a szőnyeg alatt van, a lábam a nyakamban, a hasam a fejemen, jól haladok. az ábrándozás a gyógyszerem.

duplaplussznemjó, ha egyszer amerikába kell menned. kérnek mindenféle számot, meg kamerába kell mereven bámulni, megvizsgálják az újjlenyomatod, előtte izgulsz, hogy meddig jutsz. aztán a ferdeszemű jó fej, a beszélgetés kellemes. már csak percek kérdése és szabad lehetsz.

általában este 9 után eszünk, mert a tapasokat vacsora előtt kötelező fogyasztani, a vacsora pedig 11 előtt nem illik. előtte BBQ a teraszon, fokhagymás halak, citormos polipok, jamón serrano, olivabogyó, a legfinomabb spanyol fogások, a legelőkelőbb borok, kedvencem a mazsolabor. táncos mulatság, irány a casa patas, ahol  eljátszák a toreadort. csiklandoz a gitárzene, szalad a szám szélén a mosolygörbe. tengeri falatok után maria és én a taxiban szerepet cserél. másnap reggel a reptér nem egy vidám élmény.

becsomagoltam a kedvemet, meglatjuk, hogy milyen izu lesz. mindenesetre madridban egy napot elvezhetek es new yorkban duplan is ott leszek, az 54. utcaban talalkozunk vasarnap 3kor, szolok, ahogy megerkeztem.

hideg van, a kezem is fazik de megnezem a hotel de BA epuletet, tetszik az a hatalmas, nehez ajto. megnezem messzebbrol is es hatulrol is, le is fotozom. a karacsonyi piacon a sajtokkal szemezem. rajovok, hogy a cukraszdaban a pincerlany nem ert olaszul, hiaba kertunk ket kappucsinot de legalabb megmelegszunk. az eloadas mokas, tancolnak, egyszerre tobben, mindenhol a mikulast latom. kesztyut kell vennunk, mert fazunk. a szobaban palinka es meg egy palinka. az ordog megerkezik, iszunk es baratkozunk. a vacsoranal szerepcsere es zavarodottsag, az eurot a kabatzsebbe csempesszuk.a kovetkezo barban dupla vodkat rendelek.a taxis idegen nyelven beszel hozzank. tanc kozben mindent lehet, az insomniat igy is szeretem. az utolso allomas a cocolino bar, fizetek es belekeveredem. elalvas elott ket bagett es egy ideges sofor, a sarokrol futunk,a ket idegen kozben elmegy. az ordog nem ert minket es elalszik a szeken.

a szerda a masik kedvenc napom

nem kell mindig kacagnom, lehetek komoly is. meglátjuk, hogy mit szólsz. köszönöm a  jó pontokat, majd visszaadom máshogyan. szerinted ez így mókás? vizibiciklizni a föld alatt és metrózni a balatonban ugyanaz?

az unalommal barátkoztam ma. inkább kimentem volna a mezőre süppedni a sárba , nyakig húzni a szoknyámat , érezni a hideg vizet a fenekemen vagy csokoládészínűre sároztam volna a lábam. nyögvenyelés és ismétlődés, a mai nap, lehetne akár a tegnap.

napsütés és kavalkád, eldőlt a kártyavár. a tét lehet a piros ász vagy a rövid szoknyám, ahol a combom kikandikál. a sarokban pókháló és azzal is álmodom. körbesző az izgalom, belefulladok és elalszom. rángatnak az idegen gondolatok, levetkőzöm, hogy jobban lásd a kulcscsontom. vízszintesen gurulok, a lapokat kiosztom és rád várok, ma különösen türelmetlen és nélküled unalmas vagyok.

a bazsalikomos paradicsomleves. fuszerezhetek maskeppen is, alhatok keresztben is, sot lehetek kedvesebb is. az ordog lepten nyomon, a konyhakovon is es az agy alatt is.

jatszunk bujocskat. en felmaszom a szekreny tetejere, te kitalalod hanyat szamolok es en cserebe kijavitom a nyelvtoresed. veszelyes ez a jatek, mert akar le is eshetek.

veszedelmes játékot játszok de éget az izgalom, izzik a levegő és forr a kedvem, miközben mászik az akcentusod a lábfejemen.  kitolom a fenekem és könyöklöm a térdemen. a leghosszabb válasz a legjobbkor és mind a ketten benne. a viccmesteren mindig nevetek, néha félig, néha egész másért, a titokzatosság a játékszere.

plié majd relevé és mélyebbre,demi plié és vissza plié és relevé. az alapok ismerősek, a kezdőlépések feszesek és szépen kivitelezettek. az ugrások még nem elég erősek, a gyakorlások esténként kivételt képeznek.

elküldöm és visszaküldi, majd újból küldöm de aztán úgy érzem kizökkent és megérint. mellkasomban érzem a gyengeség jeleit. csobbanok a felhőtlen izgalmas napokban, főleg mikor velem van, máskor meg unalom van, nélküle nem tartom az ünnepnapokat.

a fügefák körül csupa füge volt a föld, az árnyékok kiegyenesedtek, a tenger sós illata elkábított. a macskaköveken hanyatt vágódott a nap, a halászok hazafelé ballagtak. újra italiában kényeztettem magunkat.

ujjászületek, megkeresem az elvesztett fordulatokat. körbe-körbe csavarom a rongyokat, ráhuppanok a teli böröndre, addig tömöm a papucsokat, hogy az oldalam is kiszakad. harsányan nevetek és fellélegzem, mert túléltem magamat.

tapas falatokkal kacerkodtam, maskor a tanyeromon olivas halakkal birkoztam, aztan megismertem a tortilla espanolat, majd az igazi paellat.a lukteto ejszakakban csak a bor csordogalt, nyomott hagyva a nyakamon es a madridi kepeslapon. a puerta del sol-t keresve a szuk utcakon csattogtam es lofarokba kotott hajam jobbra-balra libbent, nagyon megtetszett nekem a spanyol kezdet. korbejartam a cervantes emlekmuvet, pablo csak nevetett es mindenhova elvezetett, cserebe felvettuk a spanyol ritmust es megertettuk a lenyeget. dolgozz keveset es ejjel elvezd az eletet, ahol a szinhazi eloadasok is csak este 11-kor kezdodnek.   

foldig ero furdokabat, napok ota tarto hullamzas, parfumszagu konyvjelzo, az aranyecset kisugarzasa, a szamok ugralasa es a gondolatok fogocskaja. ananaszizu csokok lopkodasa.